Madár

Itt csak az itthoni madarakról lesz szó a többi az utazásnál található!

Régóta szeretem járni a természetet, de sokáig nem keltették fel érdeklődésemet a madarak. A fotózás irányította figyelmemet a szárnyas jószágok felé. Első meghatározó élményem 1999-ban egy Dunaszigeten (Cikolasziget) töltött évvége volt. A folyóágak kanyarulataiban nagy kócsag, szürke gém, kárókatonák, szárcsák és récék dacoltak a hideggel. A fákon nagy fekete harkály, kis és nagy fakopáncs, őszapók, cinegék repkedtek. Az egyetlen madaras könyv, ami megvolt (a Világ madarai) nem volt túl nagy segítség a határozásban, még  a kócsag sem volt benne. Mivel a boltokban nem lehetett semmilyen új kiadású könyvet kapni, rendeltem egy legújabb Collins-ot Angliából, majd később kaptam egy Petersont is. Ezeket aztán mindenhova cipeltem magammal és vadásztam a madarakra (teleobjektívvel, nem puskával!) mindegyikről akartam egy képet készíteni. Beléptem az MME-be ( Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület), elmentem gyűrűző táborokba (Ócsa, Dinnyés, Fenékpuszta, Tömörd), feliratkoztam a madár és twitcher listára. Egy madarász vándortáborral végigjártuk Fejér megye partifecske és gyurgyalag fészkelőhelyeit, útba ejtve az egyéb érdekes vagy különleges madárélőhelyeket. A tábor alatt életemben először sikerült látni gulipánt, gólyatöcsöt, mindenféle cankót, búbosbankát, nagy őrgébicset, és persze rengeteg gyurgyalagot. Tömördön a tüzesfejű királyka és a meggyvágó, Fenékpusztán a jégmadár, egy seregély, meg sokféle nádi madár, Dinnyésen (Elzamajor) a rengeteg barkóscinege közeli látványa, a Gerecsében a sólymok őrzése volt életreszóló élmény, ahol a kerecsenek mellett itt láttam közelebbről hollókat is. Volt, hogy egészen elbizonytalanodtam, mikor egy fekete-fehér mintájú rigót találtam Miskolc-Tapolcán, de a madár listán megnyugtattak, hogy ez egy fekete rigó. Kénytelen voltam megtanulni az általam ismert madarak tudományos neveit, mivel a gyűrűzőnaplóba legtöbb helyen a tudományos név első három-három betűjével rövidítik a madárfajokat és engem nagyon zavart, hogyha belenézek, nem tudom, milyen madarakról is van szó éppen. Először a teljes fajlistát meg akartam tanulni, de rájöttem, hogy azoknak a madaraknak nem tudom megjegyezni a nevét, amelyeket nem ismerek. A magyar név mellett a szövegben igyekszem majd a tudományos nevet is megemlíteni.

Jelenleg (2002 január) itthon is alkalmam nyílik a madarak megfigyelésére, mert harmadik emeleti erkélyünkre három (műanyag flakonból kivágott) madáretetőt tettünk ki, amire naponta kétszer-háromszor jönnek a cinkék (szén, Parus major és kék, P. caeruleus). Nem igazán hittem, hogy idáig feljönnek, már többször gondoltam, hogy veszek valamilyen etetőt, de túl rondának és drágának találtam az áruházakban kapható etetőket. Aztán egyik reggel, mikor épp csupa hó volt minden, egy széncinege jelent meg az erkélyen szinte ennivalót követelve. Persze rögtön előkerült egy ásványvizes palack és elkészült az első etető. Az etetőkben dióbél van (mert épp az volt csak itthon, de bevált, szemmel láthatólag ízlik a vendégeknek), a bátrabb cinkék nem is repülnek el azonnal, hanem a kisebb darabokat helyben eszik meg, majd egy nagyobb darabbal a csőrükben távoznak. Van hogy egyszerre annyian jönnek, hogy a korláton sorba kell állniuk. Néha a szomszéd ház eresze alatt költő házi verebek (Passer domesticus) közül is megfordul itt egy-kettő: a cinkék által kiszórt morzsákat csipegetik fel a földről. A házunk előtti fákon rengeteg feketerigó (Turdus merula, már udvarolnak egymásnak 2002.01.27), jónéhány szarka (Pica pica, ezek a közeli Népszigeten költenek és egész évben a környéken csatangolnak) és vetési varjú (Corvus frugilegus, ezek csak télen bóklásznak erre), a szomszéd ház tetején pedig rengeteg dankasirály (Larus ridibundus) látható, de ezeket sajnos eddig még nem tudtuk idecsalogatni. A legnagyobb élmény azonban egy nagy fakopáncs (Dendrocopos major) pár volt az egyik reggel. Először a hím szállt a korlátra, majd hamarosan a tojó is megjelent. Az erkélyajtóban egy kosárban egész diók voltak, azt nézegették. Végül a hím átrepült a házunkkal szemközt álló fára, de a tojó összeszedte a bátorságát és iderepült egészen az ajtóig, rá a kosárra. Egy kicsit válogatott, forgatta a diókat majd egyet megfogott és a párja után repült vele. Mindezt egy méterről, az üvegajtó másik oldaláról figyeltük. Ezelőtt még sosem láttunk a környéken fakopáncsot, ez volt az első eset. Másnap egy széncinke válogatott a diók között, míg ráakadt egy félre, amivel kicsit billegve, de elrepült. Bár már nyoma sincs a hónak, meg eléggé tavaszias az idő, a cinkék továbbra is idejárnak. Már többször megpróbáltam videóra venni a cinkéket, de alighogy előveszem a kamerát, megszűnik az invázió, a madarak az erkély közelébe sem jönnek.
Érdekes, hogy most (2002.05.27.) is jár egy-két cinke az etetőre...